Amikor Ricardo Andretti megtudta, hogy a Szindikátus már nem tart igényt szolgálataira, azonnal elindult Reno felé. Tisztában volt vele, hogy amint kegyvesztett lett, valaki elindult, hogy végrehajtsa rajta a halálos ítéletet.

Ricardo volt a Mandarosa Szindikátus pénztárosa egészen addig, míg nem kezdett el saját zsebére dolgozni, és az ilyen társadalmi körökben ez olyan nagy hibának számított, hogy csak egy jól sikerült öngyilkossággal tehette volna jóvá félrelépését. Ő azonban többre tartotta saját életét, mint néhány beképzelt vénember helyeslését.

Ezért kellett menekülnie.

Utálta a sivatagot, de most a biztonságot jelentette számára. Azt gondolta, Reno-ban senki sem fogja keresni. A helyzethez képest nagyon nyugodt volt, bár elég gyakran pillantott a kesztyűtartóra. Ott tartotta revolverét arra az esetre, ha netalán mégis összefutna a maffia bérgyilkosával.

Néhány mérföld száguldás után megállt az egyik útszéli büfénél. Kért egy korsó sört és egy hamburgert, miközben elégedetten nyugtázta, hogy egy feltűnően csinos lány őt nézi. Kék farmer, fehér póló és naiv zöld szemek. Ricardo kedvenc színösszeállítása. Ha nem lett volna olyan sietős a menekülés, biztosan kikezdett volna vele.

Miután sikerült lenyelnie a rágós hamburgert és a pocsék sört, a kocsijához indult, de a lány megállította.

- Elvinne Reno-ba? - kérdezte gyermeki ártatlansággal.

- Nagyon szívesen. De miből gondolod, hogy oda indultam?

- Abból, - válaszolta a lány nevetve - hogy ez az út oda vezet. Aki erre indul el, az előbb-utóbb Reno-ban fog kikötni.

- Hogyan lehetséges az, hogy egy ilyen gyönyörű lány egyedül kóborol ebben a hatalmas sivatagban? - kérdezte Ricardo amikor már néhány perce elindultak.

- Tegnap szakítottam a fiúmmal és most egy kis pihenésre lenne szükségem - válaszolta a lány és egy rágógumit dobot a szájába. - Nem zavarja, ha alszom egy kicsit?

- Nem. Egyáltalán nem.

Kis idő múltán a lány elaludt és Ricardo csendben figyelte a visszapillantótükörben időnként felbukkanó autót.

Tudta, hogy nagy hiba volt felvenni a lányt. Semmiképp sem kívánt közelebbi kapcsolatba kerülni vele, csak nyűg volt a nyakán.

Lehúzódott az út szélére, elővette fegyverét, csőre töltötte és várt. Azonban félelme alaptalan volt, mert a kocsi elhúzott mellettük. Egy nő és egy kisfiú ült benne.

- Kezdődő paranoia - morogta maga elé. - A következő motel előtt kiteszem a lányt.

Este lett, mire meglátott egyet. A lány addigra már ébren volt.

- Megállunk? - kérdezte.

- Igen. Itt elválunk egymástól. Nekem nagyon kell sietnem és nem hiszem, hogy kellemes társaság lennék számodra. Ha Reno-ba érsz, majd keress meg!

- Egy francot! Elhoztál ide a nagy semmibe és ki akarsz dobni? - kiabált a lány.

- Pihenni itt is lehet. Ha pedig megunod a sivatagot, visszamész a fiúdhoz - válaszolta a vezetéstől fáradtan Ricardo. - Ilyen egyszerű az egész.

- Meg kell értened - folytatta. - Valaki a nyomomban van, hogy megöljön. Nem szeretném, ha abban a pillanatban amikor utolér, itt lennél velem. Így te is veszélyben vagy.

- Szó sincs róla - mondta nyugodtan a lány, miközben kinyitotta a kesztyűtartót. - Csak te vagy veszélyben.

- A feladat elvégezve, a célpont halott - jelentette később egy telefonfülkéből a Szindikátus elnökének.