Épp csak kikérte az italát, már meg is érkezett Charles. Leült vele szemben, és egy kávét rendelt.

- Nagyon köszönöm, hogy eljöttél - kezdte azonnal, amint a pincér eltűnt a hallótávolságból. - Nagy bajban vagyok, Larry! Te vagy az egyetlen, akiben megbízom. Ki kell húznod a pácból! Ígérem, később bármit megteszek neked, ha most segítesz!

- Mi a baj?

- Megöltem Suzanne-t. Otthon fekszik az ágyban. Mit tegyek?

- Tüntesd el! Ásd el valahol, ahol senki sem jár!

- Éppen ez a baj, Larry! Nem tudom megtenni.

- Megölni könnyebb volt? Ahhoz is kell bátorság.

- De az nem olyan. Teletömtem altatóval az ételét, az italát és még a torkán is legyömöszöltem vagy fél marékkal, amikor már elaludt. De elvinni valahova és elásni már nem merem. Mindenki rám gyanakodna. Téged meg senki sem ismer a közvetlen környezetemben. Arra gondoltam, hogy te vinnéd el valamerre, én meg arra az időre alibit biztosítanék magamnak. A rendőrök azt sem tudják, hogy a világon vagy. Azután szépen visszautaznál Mexikóba, mintha sohasem jártál volna itt. Ilyen egyszerű az egész!

- Hát nem egészen. Ha esetleg megtalálják, rájöhetnek, hogy már sokkal korábban meghalt, mint amikorra az alibid szól. Mikor ölted meg?

- Úgy másfél órája, de ráterítettem az elektromos takarót. Az kerek harminchat fokon tartja. Amikor leveszed róla, az a perc lesz a halál beálltának az időpontja. Legalábbis kriminalisztikai szempontból.

- Rendben van, megcsinálom. Ennyivel tartozom neked.

Megitták az italukat és elindultak. Ketten kétfelé.

Charles Danton meglátogatta egyik közeli rokonát, aki elég magas pozíciót töltött be az ügyészségen ahhoz, hogy alibit biztosíthasson neki. Larry Fusco pedig elment Charles lakásához. Természetesen autóját két utcányival lejjebb hagyta, hogy senki se láthassa a helyszínen.

A ház kulcsát megkapta Charles-tól, így nem esett nehezére a bejutás. Felment az emeletre. Charles néhai felesége az ágyban feküdt. Az ágy körül, a földön és az éjjeliszekrényen felborított gyógyszeres üvegek hevertek szanaszét, mint valami évek óta elhagyatott gyógyszertárban.

Larry megállt az ágy mellett. A fekvő nő még így is nagyon szép volt.

- Vadállat - gondolta Charles-ról, és levette a takarót a nőről. - Lehet, hogy nem is a felesége.

- Kihúzta a csatlakozót a konnektorból, a takarót pedig betette a szekrénybe. Azután belecsavarta az egyik lepedőbe a mozdulatlan testet.

- Hideg, csípős éjszaka volt. Senki sem járt az utcán. Larry, vállán a nővel, felhajtott kabátgallérral, lassú és megfontolt léptekkel ment a kocsijához. Kivilágítatlanul hagyta el az utcát. Csak néhány sarokkal odébb kapcsolta fel a fényszórókat, és elindult a nyolcvankettes úton, kifelé a városból. Amint elhagyta a tizenhetes mérföldkövet, befordult a fák közé. Ismét lekapcsolta a fényszórókat, és amikor már nem láthatta az úton elsuhanó autók fényét, megállt. Kivette a csomagtartóból az ásót, a hátsó ülésekről a nőt, és nekiállt, hogy fellazítsa a keményre fagyott földet. Majdnem egy órába telt, mire sikerült olyan mélyre ásnia, hogy belefektethesse Néhai Mrs. Danton-t.

Csak egy hét elteltével hívta fel Charles-t.

- Találkozzunk Sammy bárjában fél óra múlva! - mondta a telefonba, és letette a kagylót.

- Sikerült? - kérdezte Charles, amikor már ismét a füstös kis ivóban ültek.

- Hát persze, hogy sikerült. Ha nem sikerült volna, most nem üldögélhetnénk itt, hanem zacskót ragasztanánk valamelyik rohadt börtönben.

- Nyugodj meg, Larry! Miért nem mentél vissza Mexikóba?

- Eszemben sincs elmenni innen! Tudod, milyen rosszul állok anyagilag. Te most belezuhantál a mézesbödönbe, és teljesen megfeledkeztél rólam. Te öröklöd a vagyont, a szemét munkát pedig velem csináltattad meg.

- Nem biztos, hogy a rendőrök bevették a szöveget a hűtlen feleségről. Lehet, hogy még szaglásznak utánam. Várnunk kellene még egy kicsit! Hidd el, neked is jobb lesz így!

- Francot lesz jobb! Egy vasam sincs, te meg nyugalomról papolsz nekem. Észnél vagy?

- Oké, Larry! Most lebetűzöm neked. Nem adok egyetlen centet sem! Nagyon sajnállak, hogy ilyen szerencsétlen vagy, de mindig is az voltál. Ha egy rahedli pénzt adnék neked, akkor is csak egy pancser maradnál mindörökre. És ez csakis a te hibád!

- El fogok menni a rendőrségre - mondta hűvösen Larry.

- Nem fogsz elmenni. Biztos vagyok benne. Nem tudsz valamiről. Suzanne nem a takarótól volt meleg. Még élt, amikor eltemetted!