Robert Danton egyszerű kis könyvelő volt a First National Bank-nál s mint általában az egyszerű könyvelőkkel, vele sem történt semmi érdekes, különös esemény. Ő is, mint az amerikaiak nagy többsége, összes szabadidejét a televízió előtt töltötte. Nézte az unalmas show-műsorokat, míg meg nem jelent a kislány.

Nagyon szép volt. Olyan tizenkét év körüli, hófehér ruhában. Nem volt benne semmi különös. Legfeljebb annyi, hogy egy jelenés volt.

Robert Danton hosszú, hivatalnoki pályafutása során még nem tapasztalt ilyet, ezért nem is tudhatta, hogyan kell viselkednie ilyen helyzetekben de mielőtt bármit is tehetett volna, a kislány megszólalt.

- Miért tetted ezt velem? Miért ittál annyit? Miért öltél meg? - kérdezte túlvilági, csengő hangján.

- Én nem! - válaszolta volna kétségbeesetten Robert, de a jelenés addigra eltűnt.

Az éjszaka folyamán Robert nem tudott aludni. Sehogyan sem tudta túltenni magát a dolgon.

- Én nem öltem meg soha, senkit - mondogatta önmagának. - Még csak nem is kerültem olyan helyzetbe. Mit jelenthet ez? Csak képzeltem az egészet? Igen. Biztosan csak képzelődtem. Talán ki kellene vennem néhány nap szabadságot.

Ezzel végre elrendezte magával a dolgot, de már nem maradt ideje aludni. Reggel volt.

- Szeretnék kivenni néhány szabadnapot - mondta főnökének a pazarul berendezett irodában. - Nincsenek rendben az idegeim.

- Semmi akadálya Mr. Danton, de kissé furcsállom, hogy ilyenkor akar pihenni, hiszen az eltelt huszonöt év alatt egyszer sem volt szabadságon. De megértem én az ilyen problémákat. Bizonyára valami nagyon csinos lány áll a dolog mögött - válaszolta az irodavezető és elégedetten nyugtázta, hogy már megint igaza van.

A szabadság el volt rendezve, de fogalma sem volt arról, hogy mihez kezdjen azzal a rengeteg sok szabadidővel, ezért úgy döntött, hogy csatlakozik az Egyesült Államok azon polgáraihoz, akiknek sohasem voltak munkahelyi problémáik, mivelhogy soha nem is dolgoztak. Az útjába eső első kocsmában sikerült is találkoznia ilyen emberekkel.

- Egy sört kérek! - szólt oda határozottan a csaposnak.

- Nocsak-nocsak, a könyvelő úr kiakar rúgni a hámból? - kérdezte az egyik   törzsvendégnek látszó, rosszul öltözött alak az egyi sarokból.

- Honnan tudja, hogy könyvelő vagyok? - kérdezte megfordulva az igencsak meglepődött Robert.

- Az ilyenekről több mérföldnyire meglátszik, hogy sohasem látta az élet naposabb oldalát. Itt a kocsmában csúcsforgalom idején jobb pszichológusokat talál mint abban az épületben, ahová a magához hasonlók járnak hetente legalább kétszer. Csak nézzen magára! Soha, semmi öröme nem volt. Még a ruhája is olyan jó anyagból készült, hogy ha ráesik egy esőcsepp, már a tisztítóba kell rohanni vele. Semmit sem ér a magához hasonlóak élete. Állandó hízelgés a főnöknek, hétvégi túlórák, semmi más. Nem szeretne valami sokkal izgalmasabb életet?

- Dehogynem, csak nem tudom, hogyan kell elkezdeni - válaszolta Robert.

- Ne izguljon, már el is kezdte. Csak folytassa így tovább és meglátja, mennyivel másabb lesz minden, mire leszáll az est. Igyon nyugodtan a számlámra és érezze jól magát! Csak ennyit kell tennie. A többi majd jön magától.

Robert megfogadta a tapasztalt ivó tanácsát és rengeteget ivott. Még csak délután volt, de már a pult alá itta magát.

- Nagyon kezdő vagy még barátom, de csak gyakorold tovább. Meglátod, menni fog! - buzdította új ismerőse és felsegítette a földről.

- Most mi lesz? - kérdezte Robert.

- Semmi. Igyál tovább.

De Robert Danton már nem akart többet inni. Elege lett az egészből.

- Hazamegyek - mondta botladozva.

- Vigyázz magadra, könyvelő! - kiáltotta utána a csapos.

Robert Danton beszállt az autójába. Bár nagyon részeg volt, elindult.

A huszonkettedik utca sarkánál járt, amikor ismét megjelent a fehérruhás kislány. Csak állt az úttesten és mereven nézte a feléje hajtó Robert-et.

A fenébe a hülye jelenésekkel! - ordította Robert Danton és gázt adott. Amikor a kislány eltűnt, Robert csikorgó gumikkal fékezett.

- Vége, nem jön vissza többé! - kiabált örömittasan, amikor kiszállt az autóból.

Sokan állták körbe. Robert lenézett a kocsi alá. Ott feküdt a kislány. Fehér ruháját teljesen átáztatta a hatalmas, szétfolyó vértócsa.

- Mi a fene? Ez meg hogy lehet? Mégiscsak sikerült kinyírnom! Ilyen kísértetet még nem láttam! - motyogta és elhányta magát

*   *   *

A hamarosan kiérkező rendőrök letartóztatták gyorshajtásért és halált okozó ittas vezetésért. Sohasem ismerte el bűnösségét. Élete hátrelévő részét elmegyógyintézetben élte le.