„Ez a börtönbetegség. Érzed a tehetetlenséged: itt vagy és bármi történjék is, ide vagy bezárva. A legszebb vagy a legszörnyűbb dolgok eshetnek meg, és te ide vagy bezárva. Szeretteid rosszullét foghatja el, szükségük lehet rád, és te itt vagy bezárva, meghalhatnak és te itt vagy.” / Cesira Fiori- A Tirrén-tengeri szigetek foglya

 „Mit tesz az osztriga, ha homokszem kerül kagylói közé a testébe hatol?

Szörnyű ez az idegen szemcse, zavarja az életműködését, szinte az életét fenyeget, sőt, létére tör! És akkor ez a kicsiny lény, a létfenntartás ösztönére hallgatva, fájdalmában, kétségbeesésében, élethalálharcában elkezd egy csodálatos anyagot kiválasztani, amit kínja, gyötrelme, bátorsága és reménye termel. Egy réteg félelem fonja körül a fenyegető testet, majd egy réteg fájdalom, egy réteg bátorság, egy réteg remény és végül egy réteg öröm. Napról napra, talán hónapokon át gömbölyödnek a rétegek, és íme, mindez a fájdalom, könny, erőfeszítés, remény és boldogság testet ölt egy kicsiny gömbben – a természet legtökéletesebb formájában – a sok koncentrikus réteg egybeforr, megmerevedik, a leggyöngébb színekbe öltözik: rózsaszínű, zöld, halványkék lesz, és egy napon igen, megszületik  a gyöngy, a kicsiny lény pedig megmenekült, mert örökre önmagba zárta saját ellenségét.” / Cesira Fiori- A Tirrén-tengeri szigetek foglya

 „Az emberi természet hozzászokik minden változáshoz és minden kínhoz: a fájdalom, a düh, a lázadás, minden érzés egy bizonyos fokon lassanként veszít az erejéből, mert ha tartóssá válna, szétvetné az emberi lét törékeny burkát. Az ember alkalmazkodik: a létfenntartási ösztön vezeti, másként hogy tudna létezni?” / Cesira Fiori- A Tirrén-tengeri szigetek foglya

 „A börtön szűk, elszigetelt világ, mint minden hasonló intézmény, ahol heves és visszafojtott szenvedélyek a legszebb és legrútabb érzelmek, a legjobb és legrosszabb indulatú kölcsönös vélemények, a legokosabb és legeltompultabb gondolatok keletkezhetnek, loboghatnak és hamvadhatnak el.” / Cesira Fiori- A Tirrén-tengeri szigetek foglya

 „Mi emberek semmit sem tudunk embertársainkról, még tulajdon gyermekeinkről sem. Saját szemszögünkből nézzük és ítéljük meg őket.” / Cesira Fiori- A Tirrén-tengeri szigetek foglya

 „A víz elsimul a belehajított kő nyomán, de a kő ott lapul a mélyben…” / Cesira Fiori- A Tirrén-tengeri szigetek foglya

 „Elfogadni a szeretett lényt, megérteni, követni és támogatni az eszméit, amikor a szív kapuján kopogtat a  szenvedés. Ez a szerelem.” /Cesira Fiori- A Tirrén-tengeri szigetek foglya

 „Az ember megszokásainak rabja, és a megszokottból kiszakítva elbátortalanodik, megzavarodik.” / Cesira Fiori- A Tirrén-tengeri szigetek foglya

 „Az embereknek az élete olyan, mint a kődarabé, amelyben ha valaki megbotlik, éles fájdalmat érez, vagy megsérül. Első mérgedben eldobod a követ, tekinteteddel követed zuhanását, hogy lássad, hová esik, hogy többé ne okozhasson fájdalmat lábaidnak, majd folytatod sétádat, mintha mi sem történt volna.” / Cesira Fiori- A Tirrén-tengeri szigetek foglya

 „A félelem elfogadtat az emberrel minden disznóságot.” / Cesira Fiori- A Tirrén-tnegeri szigetek foglya