A hatalmas üvegablakok miatt, főleg északon, a falfestmények kiszorultak a templomból, és divatba jött a táblaképfestészet. Az északi festészet gócpontja Németalföld lett, itt született meg a gótikus festészet remekműve, a Genti oltár, Hubert és Jan van Eyck alkotása. A színek élethű rögzítéséhez új eljárás, az olajfestés szükségeltetett, ezt először Jan van Eyck használta. A jómódú polgárok gondolkodásmódja teremtette meg a gótikus művészet realista vonulatát, amelyet a németalföldi mesterek terjesztettek el. Délen, Itáliában a gótikus festészet legnagyobb mestere, Giotto di Bondone freskóin összegezte a fejlődés eredményeit és új utakra vezette a festészetet. Alkotásai megelőlegezték a korai reneszánsz stílust.