Az gyógyul, amit gyógyítunk?

   Úgy szeress, hogy összetévesszelek saját magammal. Amikor azt érzed, hogy én tulajdonképpen azonos vagyok veled, tudhatod, hogy szeretlek.

   Amikor az ember összetéveszti magát a világgal, azonos is lesz vele, és ez helyes állapot. Ennek elérésére gyakorlatokat lehet végezni. Meg kell próbálni két fájdalmat érezni, ha valaki belerúg egy kőbe. A rúgó lábáét és a kőét.

   A szeretet és az örökélet nem véletlenül kerül egymás mellé oly gyakran. A szeretet nem csupán a szellemvilág értelmében jelenti az örökéletet, hanem az anyagiban is. Minden, ami megbetegít bennünket, a belőlünk kiinduló kommunikáció (a környezetünkkel való kommunikáció) hibája vagy hiánya. A szettünk hibája vagy hiánya. Várom annak a gyógyító terápiának a megjelenését, amely a betegtől azt kérdezni majd: „Fáj a fejed? Miért nem szereted az apádat?” A gyógyszerektől nem az gyógyul, ami beteg.

   Ha kibékülünk a világgal, megszeretjük minden ízében, eltűnnek majd belőlünk azok a kis utálat-csomócskák, amelyek a betegségek kiindulópontjai. Úgy érezzük majd, hogy a világ is kibékült velünk.