"Nem értettem, miért csorog a szememből a könny, hiszen nincs bennem semmi szúró, gyötrő kín, inkább csak valami végtelen fáradtság, amihez hozzátartozik a sok sajgó fájás, tompa nyilallás. Hát akkor miért folyik a könnyem? Nem sírok, mert sírni csak akkor lehet, ha az ember hagyja, hogy sírjon." / Szilvási Lajos- Fekete ablakok

"Ha valaki vétkezett, eljön az a pillanat, amikor parancsoló varázslat keríti be az ember lelkét, s ennek nem lehet nem engedelmeskedni." / Szilvási Lajos- Fekete ablakok

"A világ dolgai elől nem lehet elmenekülni!" / Szilvási Lajos- Fekete ablakok

 "Sehol semmi világosság. Minden kapu zárva. Mindenütt fekete ablakok. Mintha meghalt volna a város. Talán valóba meg is halt: hiszen nem élet az, amit élünk. Bizonytalanság, félelem, várakozás… Az élethez bizonyosságok kellenek és nyugalom. Itt csak fekete ablakok vannak, az ablakokon belül pedig meglapuló emberek, akik azt mutatják, vagy titkolják a félelmeiket, de mindenképpen rettegnek a világtól, amelyben létezni kényszerül." / Szilvási Lajos- Fekete ablakok

 "Úgy búcsúzom el a szobámtól, hogy nem nézek körül még egyszer benne. Lehet, hogy soha többé nem látom. Ami ez után következik, annak a végét senki se sejtheti előre…" / Szilvási Lajos- Fekete ablakok

 "Az éjszak és a sötétség hajnal megsokszorozza a zajokat." / Szilvási Lajos- Fekete ablakok